Konceptuális lovagiasság

orenlive

Oren Ambarchi LIVE

Ha zenéről van szó, számomra Stéphane Picq első Dune játékhoz készített elektronikus zeneműve idézi meg a gyerekkorom. Bár az alábbi írásom elsősorban nem róla, hanem Oren Ambarchiról szól, de Picq is szerepel benne.

Picq a fentebb említett elektronikus zeneműve az azonos című David Lynch-film laza adaptációja, hallgassuk is meg bemelegítőként.

Oren Ambarchi egy iraki zsidó családból származó ausztrál zeneszerző, előadó, akit nem véletlenül tartanak multihangszeresnek, noha leginkább az elektromos gitárt és a különböző ritmushangszereket használja kompozícióiban. Eredetileg dobosként kezdett zenélni különböző Sydney-körüli free jazz zenekarokban, valamint több évig tagja volt a Phlegm nevű noise zenekarnak Robbie Avenaimmal együtt. Szintén ketten szervezték éveken keresztül a What is Music Festivalt, amelyre különböző elvetemült kísérleti előadókat hívtak meg azzal a szándékkal, hogy ismertebbé tegyék ezen műfajokat. Kollaborált a Sunn O)))-drone legendáival azok Black One, Oracle és Monoliths & Dimensions című lemezein és azóta is gyakran fellép koncertjeiken plusz gitárosként, ami még vastagabbá teszi a Sunn O))) amúgy sem szellősségéről ismert zenéjét. Megjelentetett két drone-doom-noise lemezt Csihar Attila és Greg Anderson segítségével életre keltett Burial Chamber Trio név alatt, valamint Csihar Attilával és Stephen O’Malley-vel létrehozták a Gravetemple drone metal-doom projektet, amely három lemezt ért meg feloszlása előtt. Azonban egyik korábbi lemeze sem készíthetett fel senkit arra, amit a Quixotism című új lemezén lehet hallani, ugyanis Ambarchi egyáltalán nem fél kilépni a saját árnyékából.

A lemezcím már árulkodó, ugyanis a „quixotism” szó egy olyan eltúlzott idealizmust jelöl, amely nem vesz számításba semmiféle gyakorlatiasságot, realitást vagy lehetőségszámítást, illetve egy olyan eltúlzott lovagiasságot, amely vakon cselekszik a körülmények tekintetbe vétele nélkül. Természetesen a kifejezés a Miguel de Cervantes Saavedra által megalkotott Don Quixote lovag nevéből származik, aki annyira idealista és lovagias, hogy a „szélmalomharcot vívni” kifejezés is általa terjedt el a magyar nyelvben. Mindehhez nagyon talál már a lemez borítója is az úribbnál úribb fehér, vasalt gallérokkal. Már a borító sejteti a hanganyag megfoghatatlanságát, elvontságát, ám mégis kifinomult koncepciózus jellegét.

Kevesen számítottak erre a kifinomultságra azok után, hogy Ambarchi elmondása szerint a lemez megírásakor a „klasszikus elektronikus zenék” voltak rá hatással, amelyek túlnyomó része, legalábbis még a hetvenes, nyolcvanas években, mainstreamben és az undergroundban egyaránt, kifejezetten horzsolóak, arcbamászóak és hangosak voltak. Jó példa erre a már említett Picq Dune munkája is, noha az már kilencvenes évek elején született, de hatásaiban visszanyúl sokkal korábbra, a Kraftwerk előtti időkbe is. Amikor először elkezdtem hallgatni az albumot, azonnal Picq jutott eszembe, bár zeneileg kifejezetten kevés közük van egymáshoz, viszont hangulatilag és némely téma megközelítésében rokonságot érzek. Mindkettő hasonlóan koncepciózus mű, még ha Picq-nek könnyebb dolga is volt, hiszen adva volt egy virtuális játék, egy film és egy könyv, amire felépíthette a maga zenei világát.

A zenének két alapvető eleme van, amelyek narratív szálként végigvonulnak a lemezen: az egyik a különböző perkuciós hangszerek keltette ritmus, a másik pedig az elektronikus „pulse”, avagy lüktetés. Ez a kettő folyamatosan végigkísér(t)i a művet, erre épülnek rá a különböző egyéb hangok, hangszerek, zenefoszlányok, mint John Tilbury visszafogott zongorajátéka, Crys Cole kontaktmikrofonnal létrehozott mikrohangjai, Eyvind Kang brácsái, Jim O’Rourke szintetizátorai, U-Zhaan tablái, valamint az Ilan Volkhov által vezényelt Icelandic Symphony Orchestra roppant ízlésesen beépített és nem domináló témái. Nagyon sokan foglalkoztak már az elektronikus és élő hangszerek, hangszerelések keverésével. Úgy gondolom, hogy nagyon, de tényleg nagyon kevesen tudták olyan organikusan és olyan természetesen megoldani ezt, mint Ambarchi és társai.

A lemez két éven át, különböző helyeken készült, amelyek egyszerre field recordingként is működnek. Példának okáért az izlandi szimfonikusok is élőben vannak felvéve a tér hangjaival együtt, Crys Cole is engedte beszivárogni a térhangokat a kontakmikrofonjain át és így tovább mindegyik alkotó – ám a lemez felvétele alatt nem találkoztak egyszer sem. Ezáltal az egész lemez egy heterogén „multiteret” hoz létre, amely nem köthető egyetlen stúdióhoz sem és így minden közös jellemzőjük valamint narratív száluk ellenére a különböző tételek igencsak eltérnek egymástól hangzásban és hangszerelésben. Ez természetesen relatíve érthető, hiszen az egész mű fejlődésének és kibontakozásának ezek is alá vannak rendelve. Ambarchi elektronikus gitárját többféle módon is használja: pengeti, vonóval játszik rajta, kontaktmikrofonnal, körömmel és így tovább, amely így fontos részét képezi a hangzás egészének.

Oren Ambarchi nem véletlenül tartozik a legnagyobbak közé. Eddigi munkái is biztosították számára ezt a kitüntetést, annál is inkább, hogy általában bekategorizálták az ambient műfajba, bár ez nem volt rá jellemző, igaz valóban saját művei csendesek, kifinomultak és lassan kibontakozóak. Elég a Sunn O)))-kollaborációkra, a Burial Chamber Trióra, a Gravetemple-re vagy akár a Quixotismre gondolni: ez viszont valami sokkal, de sokkal több, mint egyszerű ambient. Ambarchi mindig is hagyta a hangokat először önmagukban hatni, majd beépülni lassacskán egy koncept egészébe, amely már munkássága elejétől jellemzője, és amely hagyomány Cage munkásságáig vagy akár még korábbi időkre is visszanyúl, zeneelméleti és filozófiai értelemben is. Pontosan ezért emlékeztet gyerekkoromra, mert Picq munkájára való emlékeztetés által visszahoz valamit, amit nagyon vártam, hogy visszahozzanak a kortárs elektroakusztikus zenékbe, ám mégis úgy, hogy nem izzadtság- vagy naftalinszagú az egész, hanem jövőbe néző, haladó, és legalább olyan távoli hullámokat gerjesztő, mint azok a hagyományok, amelyekből táplálkozik.

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum