Hófehér Dűnék

loscil-5187c47952890

Scott Morgan a.k.a. Loscil

Szeretem a telet. De talán még jobban szeretem a sivatagokat. A hófehér tájak mindig a sivatagok dűnéire emlékeztetnek és valószínűleg innen is táplálkozik a Loscil iránti szimpátiám, bármennyire is paradoxnak tűnjék akár ez, akár a leírt alaphelyzet.

Scott Morgan azon ambient/drone zenészek közé tartozik, akinek a nevét a téllel és a hideggel kötöm össze. Noha a skandináv előadók lemezeire jellemző a stíluson belül, Morgan kivétel, ugyanis ő kanadai, pontosabban Vancouverből származik. Alaphangszere a dob, sokáig püfölte is a bőröket a Destroyer nevű indie-rock bandában. Később inkább az ambient és a drone zenék kezdték érdekelni, majd ki is lépett a Destroyerből, hogy minden idejét a saját zenéinek szentelhesse.

A Loscil alteregót 1998-ban hozta létre, amelyet a CSound hangszerkesztő program egyik funkciójának a nevéről keresztelt el, így lett a „looping oscillator”-ből (ismétlődő oszcillátor) Loscil. Mint a hasonló stílusokban mozgó előadók legtöbbje, ő is első lemezét saját kiadásban jelentette meg. Ez volt az A New Demonstration of Thermodynamic Tendencies lemez, amely azonban felkeltette az underground és kísérleti kiadványokat megjelentető Kranky kiadó figyelmét. A következő Triple Point című lemezt már ők jelentették meg, amely hat dalt tartalmazott az első lemezéről, valamint négy új tételt írt hozzájuk. Ez a lemez még egy nagyon minimalista, alig észlelhetően változó ambient/drone hangzású, amely nem tapétazene, hanem aktív hallgatást igényel ahhoz, hogy minden szépségét felfedje. Az alább hallható dal tökéletesen kifejezi, hogy óa Loscil korai korszaka a diszkrét entrópiáról, avagy az alig észrevehető leépülésről, széthullásról szól.

A második lemez is folytatja ezt a sort és amint a Submers cím jelzi, ezúttal a hőségből a fagyos mélybe ereszkedik. Az album mindegyik dala egy-egy tengeralattjáróról van elnevezve. Az egész hanganyagon végigvonul ez a koncepció, egészen a legutolsó dal az orosz Kurszk K-141 nevű tengeralattjáró legénységének ajánlott tisztelgés, mivel az elsüllyedt a Barents-tengeren 2000 augusztus 12-én és mindenki odaveszett. Az albumnak egyfajta történelmi íve is van, ugyanis az Argonaut I dallal indul, ami egyértelműen a görög mítoszokban szereplő argonautákra utal, majd végül a Kurszk 2000-es katasztrófájával zárul, felölelve a Nyugati civilizáció egészének történelmét.

A 2004-es First Narrows lemezével kezdődően, amelynek címe Vancouver egyik ismert hídjára utal, különböző vendégzenészek improvizatív játékával ötvözte saját minimalista stílusát. Példaképpen olyanokkal dolgozott együtt, mint Nyla Raney csellista, Tim Loewen gitáros vagy Jason Zumpano Fender Rhodeson játszó billentyűs. Ennek következtében stílusa némiképp organikusabbá és életteltelibbé, finomabbá, emberközelibbé vált. Mondhatjuk úgy is, hogy felemelkedett a napfényre azokból a fagyos mélységekből, ahová a Kurszk legénysége előtt való tisztelgéssel az előző lemezen alámerült. Emellett nyolc dala is szerepelt a legendás dokumentumfilmes Velcrow Ripper SacredSacred című filmjében. Ez a dokumentumfilm olyan helyszíneket és ott élő embereket, valamint helyzeteket mutat be, amelyek a múltban szélsőséges szenvedésnek voltak kitéve, így például Bhopal, Hiroshima, Izrael és Palesztine, többek közt. Scott zenéje méginkább kihangsúlyozta ezen térségek sivárságát, amit csak és kizárólag az emberi önpusztításnak köszönhetnek.

A Plume albummal lezárta azt a konceptuális ívet, amelyet az első albumától kezdve alakítgatott. A szubatomikus részecskéktől („New Demonstration…”/”Triple Point”), a mélytengeri nyomáson („Submers”) és a szárazföldi felszínen („First Narrows”) keresztül eljutott egészen a felhők magasságába. Latin szólással mondhatnánk: „per aspera ad astra”, vagyis: nehézségeken keresztül a csillagokig. Ez a mondat nem csak egész munkásságát, hanem általában a zenéje minőségének emelkedését is szemléletesen leírja. Utolsó hanganyagán további hangszerekkel bővítette a kollaborátorainak sorát egészen olyan egzotikus, az ambient és drone műfajokban ritkán használt hangszerekkel, mint a xylofon és a vibrafon (Josh August Lindstrom), valamint az Ebow gitár (Krista Michelle Marshall és Stephen Michael Wood). Talán már nevezhetjük életszerű zenének is különösen az ambient és a drone műfaján belül is.

Hosszú út vezetett idáig, hiszen nem csak Vancouver underground rock színtere volt Scott számára meghatározó, hanem akadémiai képzettsége is, ugyanis a Simon Fraser Egyetemen végzett elekronikus-, film- és újzeneszerzés szakon a nagy hatást kiváltó elektroakusztikus zeneszerző, Barry Truax szárnyai alatt. Olyan hatásokat nevez meg, amelyek a krautrock legenda Clustertől egészen a kísérleti és kortárs komolyzene előfutár Gavin Bryarsig terjednek. Különleges zene ez és noha nem vált a kedvencemmé az ambient műfajon belül, (amit mellesleg „tél-ambientnek” szoktam hívni és Thomas Körnert sorolom ide), mégis megkerülhetetlennek tartom. Ne is kerüljük meg, nagy élménytől fosztanánk meg magunkat, hiszen kevesen tudnak így hangokat kreálni jéghideg sivatagokról, mint ő.

A műsor zenéi, ahol helyet kapott a split:

Rays of Dawn by Metrognóm on Mixcloud

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum