Műetika

Lawrence English

Egyik nagy zenész a másikról elismerően: Lawrence English SWANS pólóban.

Megtehettem volna, hogy Lawrence English-ről írva, akár a címben, akár a cikk első soraiban tegyek valami akár komoly, akár poénos utalást „angolos kifinomultságra”, de úgy gondoltam, hogy kár kliséket puffogtatni egy legkévésbé sem klisés szerzőről.

Lawrence English ausztrál zenész, zeneszerző, kurátor és teoretikus. Folyamatosan megpróbálja megújítani magát, mindamellett, hogy létezik egy kialakult hangzása, amely elsősorban a drone és az ambient műfajokból táplálkozik, de nem ritkán egészen a noise-ig is elnyúlnak a karjai a keverőpulton. Ez egyéni ízt kölcsönöz számára a nem egyszer olyan negédesbe forduló ambient műfajon belül, amitől egy kőszobornak is kifordul a gyomra. A zaj használatát nem csak az elektronikus zajokra kell érteni, hiszen hangzását rengeteg field recordinggal is gazdagítja, amelyekben azokra a hangkörnyezetekre próbál koncentrálni, amelyeket általában mellőznek még az ebben a műfajon belül alkotó szerzők is: például a Studies for Stradbroke című lemezén a Stradbroke-szigeteken ultraérzékeny mikrofon segítségével a mozgásban lévő homokszemcsék hangját rögzítette és illesztette kompozícióiba.

Az egyik legkiválóbb, mikrohangra alapuló művek is az ő nevéhez kötődnek. Az egyik példaképének, John Cage-nek ajánlott For/Not For John Cage lemez is ilyen. Az mű mindegyik mozzanatának egy-egy gomba latin neve szolgáltatja a címet, ugyanis Cage hatalmas gombagyűjtő és szakértő volt. Azonban van egy mélyebb formája is a tiszteletadásnak, ugyanis szintén ultraérzékeny eszközökkel rögzítette a különböző gombákban a bioelektrikai lüktetéseket, amelyeket a témáiba komponált, absztrakt és lassú ritmusként. Végül a cím maga is Cage-re és az általa is használt kínai Ji Ging-könyv lehetőségeket kiszámító mechanizmusára utal. Ahogy ő maga fogalmaz: a lemez olyan elemekből épül fel, amelyek „[Cage] egész életén átívelő érdeklődései [is voltak] és alátámasztották azokat a módokat vagy formákat, amelyekben a zene, a tér, a humor és a filozófia kapcsolódik, vagy épp darabkáira tör szét.”

Nem feledkezhetünk meg munkásságának zajosabb oldaláról sem, amelynek a Wilderness of Mirrors a legjobb példája. Ez ugyanis a drone- és noise-elemek mellé igencsak sok dinamikus elemet is felsorakoztat. A borítón is ez áll: „tektonikus hallásélmény”. Ezzel a hanganyaggal megpróbálta stúdióban újraalkotni azt a dinamikus és zsigeri állapotot, amely élőben jellemzi a zenéjét, és amely némileg eltér a lemezein hallható visszafogottságtól. Kezdettől fogva nagyon érdekelte a minél tömény hangzás. Egy interjúban, gyerekkoráról beszélve elmeséli, hogy apjával madárnézés közben azon gondolkodott, hogy „ha az ágak között leskelődtél, semmit sem láttál. Ha elkezdtél közben hallgatózni is, megérted a hang térbeliségét és rájöhetsz, hogy merre keresd tovább. Valószínűleg ez volt az első élmény, aminek következtében elkezdtem a tér és a hang kapcsolatáról gondolkodni, ami voltaképp az alapja mindannak, amit azóta létrehoztam.”

Lawrence English tehát zseniális zeneszerző, műveiben minden egyes hangnak megvan a precíz helye, szerepe, feladata, hossza, frekvenciája és abszolút bármije – a kompozíció egésze és az azon belüli mozzanatok tekintetében is. Zenéjében semmi, de tényleg semmi nincs a véletlenre bízva, nincs teletömve sem az „improvizáció”, sem a „csak a lelkemből zenélek” ideológiájával. Egyik legjobb példája annak, hogy mit jelent a szó legszorosabb értelmében zenét „szerezni”, avagy minden egyes momentumért, hangért, váltásért, ritmusért, dallamért tudatosan, racionálisan, meggondoltan felelősséget vállalni és nem megúszni azzal, hogy hát „épp úgy éreztem, hogy azt kell csinálnom”. Ahogy ő fogalmaz, munkássága a felfogás, az érzékelés politikájával foglalkozik („the politics of perception”) és ennek ezer százalékban eleget tesz. Azon iszonyatosan kevesek közé tartozik, akik esetében valóban egy politikai tartalomról beszélhetünk, amennyiben megértjük, hogy a politika szó nem csak szűken a pártpolitikát jelenti, hanem bármit, aminek társadalmi jelentősége lehet: az alkotás etikájáról van itt szó – ugyanis a művészet mindig társadalmi kérdés. Ez nem kis dolog a mai „mindent szabad” korban, amelynek éthoszát ha becsomagoljuk az „improvizáció” álcájába, akkor bármit meg lehet úszni.

Lawrence English nem csak az egyik legfontosabb, legkiemelkedőbb kortárs elektronikus zeneszerző, hanem kiemelkedően olvasott is. Interjúiban Agamben-, Foucault-, Žižek- magyarázatok szállingóznak, arról hogy miként függ össze a művészet, a zene, a térbeliség és a politika stb. Ez nem csak hozzáállásán, hanem a teljes munkásságán is érződik, ugyanis olyan tökéletesen alkot ambient-drone-noise műveket, hogy azok egy pillanatig sem tűnnek erőltetettnek vagy hiteltelennek. Ez valóban ínyencség, méghozzá a legkiválóbb fajtából.

A legutóbbi MetroGnómban a Wilderness of Windows albumról a Graceless Hunter című dal kapott helyet. Az alábbi linken a műsor dalaiból készült mixet hallgathatjátok meg:

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum