Somnium

SomniGnom

Robert Rich: Somnium

Vannak előadók, zeneszerzők, zenészek, akik nem elégszenek meg a zenehallgatás bejáratott módszereivel. Ők azok, akik mindig új utakat keresnek, nem csak azért, hogy újabb kihívásra találjanak, hanem azért is, hogy a hallgatónak valami olyan különleges élményt nyújtsanak, amelyet senki mástól nem kaphatna. Robert Rich is ezek a zeneszerzők közé tartozik, akár saját művel áll elő, akár valakivel együtt alkot.

Robert Rich kortárs zeneszerző, aki leginkább az ambient és drone műfajokon belül tevékenykedik, de ez nem merül ki a kellemesen „úszkáló” hangok „lebegtetésében”, mint ahogy ez sokszor történik. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még ebben az első látásra könnyen maxolhatónak tűnő műfajból is valami teljesen egyedit tud kihozni és nem ragad meg az ambient alapadottságainál. A zenéhez vezető útja sem mindennapi: saját elmondása szerint fiatal korában egyáltalán nem szerette a zenét, sőt, kifejezetten kerülte. Aztán 11-12 éves korában elkezdett különböző szobanövényeket és virágokat nevelni, amelyeknek – az akkori trendek szerint – komolyzenét játszott magnószalagról, ami következtében elkezdett érdeklődni előbb a zene, majd később a minimalista, a mindig pontos céllal és koncepcióval rendelkező zene és zeneszerzés iránt. Tizenhárom éves korában elkezdte összeállítani az első szintetizátorait és olyan hatásokat mond magáénak, mint Charlemagne Palestine, John Cage, Terry Riley, a Cluster vagy Klaus Schulze.

A következő nagy lépés számára az volt, amihez a mai napig is kötik a nevét: a Sleep Concert sorozat a nyolcvanas években. Az élő előadások során – a koncert kifejezés erős lenne erre – alvászavaros, félálomban lévő vagy egyenesen alvó embereknek szerkesztett egész éjszakás „zenei környezetet”, ahogy ő nevezte ezeket. Ezekben a művekben vagy élőben kifejlődő darabokban olyan frekvenciákat használt, amelyek befolyásolják az REM és a REM-közeli állapotban az agyhullámokat és így elősegítik az alvás kialakulását. Ebben az időszakban négy fő művet alkotott ezzel a metódussal, majd másfele fordult az érdeklődése. Ezek a művek a Sunyata (1982), Trances (1983), Drones (1983) és Live (1984).

Sajnos ezekből a művekből csak részletek maradtak fenn: annyi, amennyit akkoriban egy magnószalagra rögzíteni lehetett (ezért is térek rá a hasonló metóduson alapuló művére). Ezen a fő és a nevével egyértelműen összeforrt csapásirányon kívül, egyéb kísérletei is voltak, amelyekben az adott tér akusztikájához igazította a hangokat, az organikus és mechanikus hangok, zajok keverésével foglalkozott, különböző tiszta hangolásokkal működő field recordingokat (természetben felvett hangokat) készít, sőt, saját hangszereműveiben is  felhasznál. Mindenképp elmondható, hogy az egyik legalkalmazkodóbb szerző, aki nem hagyja magát beskatulyázni.

Rich egészen 2001-ig várt, hogy visszatérjen ahhoz, amiben a legjobb, és amitől elválaszthatatlan a neve. Erre elsősorban technikai okai voltak, ugyanis az volt a terve, hogy ismét ír egy művet alvászavarral küzdő embereknek, valamint tart egy sleep concertet is. Ennek eredménye lett a Somnium című, hétórás mestermű, amelyet hossza miatt nem is audio, hanem egyenesen DVD-lemezen adtak ki, mivel annak nincsenek akkora kompressziós korlátozásai. Akárcsak a nyolcvanas években, ennek a műnek is az a lényege, hogy hatást gyakoroljon az agyhullámokra az ébrenlétből az alvásba való átmenetkor, amit különböző alig és egyáltalán nem hallható, de az agy által érzékelhető frekvenciák segítségével ért el. Ennek érdekében hallgatás közben ajánlatos a hangerőt épp az észlelhetőség határán tartani és a hangfalakat a hallgató ágya körül elhelyezni, mert egy egyszerű kis laptop hangfalán keresztül semmilyen hatást nem fog tenni, mivel ezek képtelenek kiadni azokat a frekvenciákat, amelyeket Rich belekomponált a műbe. A lemez szerkezete is követi a kiszabott célt: az eleje, az első tíz perc, egy aktívabb rész, ami arra szolgál, hogy a hallgató beállíthassa a hangerőt és elkezdhessen elmélyülni az egyre halványuló hangtextúrákban. A következő részek egyre halkulnak és nagyrészt elektronikus és természetes drone-ok (természetes drone a szél, vagy a vízhullám pl.), amelyekhez minimális akusztikus hangok és field recording-ok csatlakoznak, amik közé beszövi Rich azokat a frekvenciákat, amelyek elősegítik a REM fázisú alvást. A hanganyag vége pedig egyre élettelibb míg végül a madarak hangjával és egyéb reggeli hangokkal segíti elő a felébredést.

RichGnom

Robert Rich a stúdióban.

Nagyon különleges hanganyag – arról nem is beszélve, hogy a Flaming Lips 7 Skies H3 anyagáig a leghosszabb piacra dobott lemez titulussal is büszkélkedhetett, noha a Flaming Lips kiadványa nem hivatalos megjelenés, így talán még mindig a Somnium vezeti ezt a listát. De ne feledjük: olyan zenével állunk szemben, amelynek az alvászavar gyógyítási kísérletében még szociális és orvostudományi implikációi is vannak, messze túlhaladva mindenféle New Age szinti-prüntyögést és szélcsengő-rázást. Májusban fedeztem fel a lemezt és azóta a szó legszorosabb értelmében minden egyes éjszaka erre alszom, és még mindig nem unom (és nem csak azért, mert nagy részét átalszom, hanem azért is, mert tényleg elősegíti az alvást, ha megfelelő módon van hallgatva – 5+1/mélynyomó, jó minőségű fülhallgató stb.).

Az egyik legkedvesebb lemezem: nem csak zseniális koncepciójú lemez, hanem csodaszép is. Érdemes nappal is hallgatni, mondjuk olvasás közben, ki van próbálva így is, tökéletesen háttérben marad, és nem válik zavaróvá. Robert Rich olyan zenét tett le az asztalra, amivel örökre beírta magát az ambient, valamint az általános zenetörténetbe.

Itt pedig álljon mindenki rendelkezésére ez a hétórás mestermű, jó alámerülést:

Az alábbi lejátszóban meghallgathatjátok a műsor dalaiból készült összeállítást, amelyben helyet kapott a “Somnium “ is.

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum