Röpke visszatérés

Deaf Center - Recount

Deaf Center: Recount

Egy jó hároméves szünet után végre kaptunk valami életjelet a Deaf Center néven ismeretes norvég duótól, mely nem más, mint Erik Skodvin és Otto Totland közös együttműködésének termése. Róluk röviden azt kell tudni, hogy 2004-ben ültek össze zenélni, majd az azt követő évben máris nevet szereztek maguknak a minimálzene szférájában az elsőrangú Pale Ravine debütáló albumukkal. Utoljára 2011-ben hallhattunk felőlük, amikor piacra dobták második nagylemezüket, az Owl Splinters-et. Ezenkívül mindkét tag külön, saját neve alatt is adott ki albumokat, nem beszélve a számtalan projektről, amelyeknek részesei (ezek közül Svarte Greiner és Nest a két legfontosabb). Erik Skodvin-ról tudni kell azt is, hogy ő áll a Miasmah Kiadó mögött, ahonnan eddig sok remek muzsika került ki. Mind a kettőjükről el lehet mondani, hogy eddig csakis kísérleti műfajokon belül mozogtak és remélhetőleg megtartják e jó szokásukat.

Nem véletlenül neveztem csupán életjelnek a visszatérésüket, hisz itt egy két dalból álló szerény kislemezről van szó, mely a „Recount” címet kapta. Ez felettébb sem azt jelenti, hogy a szóban forgó alkotás nem minőségi holmi, hanem hogy ezúttal zeneileg nem „rúgtak ki a hámból” és valószínű emiatt nem is igazán jelentek meg semmilyen radaron, inkább csak csendben követték az előző lemezeikein meghatározott irányt. Ez részben avval magyarázható, hogy egyik dal sem most íródott, ugyanis a Follow Still 2012-ben lett felvéve, az Oblivion pedig 2008-ban.

Mindenképp fellelhető benne az eddig ismert és szerintem összetéveszthetetlen Deaf Center-es hangzás, melynek ismérve többek között Totland minimalisztikus zongorajátékai, valamint Skodvin drone-os morajlásai. Ha valamilyen színnel kellene azonosítanom zenéjüket, akkor az kétségkívül a szürke lenne, azaz nem épp fekete, de egy kellőképpen sötét szín ehhez a jólesően sötét zenéhez.

Totland és Skodvin munka közben

Totland és Skodvin munka közben

Az előző szerzeményeikhez képest viszont a Recount-on lévő dalok szokatlanul hosszúak, mindkettő meghaladván a 13 percet. Ez valószínű annak köszönhető, hogy e két szerzemény részben improvizáció eredménye. A zeneszámok hosszúsága és a zene minimalisztikus jelleme teszi az új lemezt egyik legnehezebben fogyasztható anyagukká, vagy legalábbis olyanná, ami több odafigyelést és türelmet igényel, mint bármi más, amit eddig hallhattunk tőlük. Úgy vélem, hogy akkor tudjuk igazán értékelni, ha odafigyelünk minden kis részletre, árnyalatnyi változásra, ami sokszor valahol messze a háttérben történik (bár ez természetesen minden igényesebb zeneműre érvényes). Mindemellett a Deaf Center esetében talán akkor lesz hatásosabb a zenei élmény, ha kurtábbra fogják a dalokat.

A Follow Still-en egy egyszerű zongoradallam kísér végig minket, mely néhol váratlanul eltűnik, hogy máshol ugyanannyira váratlanul újra elő is bukkanjon. Bár teljességében nézve egy csendes zeneműről van szó, mégsincs benne egy percnyi teljes csend sem, ugyanis a háttérben folytonosan dübörög a basszus és zsong a gitár. A tetőpontra viszont hiába várunk – ez a dal egy vihartalan tenger.

Az Oblivion zeneileg izgalmasabb, mint párja. Hallgatása közben egy barlangba való leereszkedést képzelek magam elé. Minél mélyebbre kerülsz, annál vastagabb a sötéteség és közben fokozatosan nő a szorongás érzése is, melyet a vonóshangszerek remegései érzékeltetnek. A 13 perc letelte után hirtelen ér véget az utazás, semmi figyelmeztetés, vagy egyértelmű befejezés nélkül.

Akik számára mindidáig ismeretlen volt a Deaf Center név, azoknak nem ajánlott épp ezzel kezdeni az ismerkedést. Ezt a kislemezt inkább kiegészítésnek tartom a már beavatott rajongók számára. A Recount mindenképp méltó adalék a Deaf Center diszkográfiához, bár nyílvánvalóan nem szándékszik eget rengetni.

A műsorból készült mixet, melyben elhangzott a Follow Still ITT hallgathatod meg.

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum