Metropolis: A sötétség uralmában

DRKWAV - The Purge

DRKWAVThe Purge

A DRKWAV nevezetű szupergrúp első albumáról, a The Purge- ről van szó. A banda tagjai Skerik (szaxofon), John Medeski (billentyűk) és Adam Deitch (dobok). Az albumot Kickstarteren történt gyűjtéssel finanszírozták, majdnem kétszer annyi pénzt gyűjtöttek össze rá, mint amennyire szükségük volt igazából. Saját bevallásuk szerint a sötét igazságot akarták fényre hozni, amely (ha jól értelmeztem az alább beszúrt videót) egy közös hallucináció megtapasztalásakor tárult eléjük a csattanó maszlag (Datura stramonium) hatása alatt (innen is az egyik szám címe). Én kicsit, szót fogadva, engedtem, hogy beleirányítsanak zenéjükbe, megadják a „jó” irányt. Így született ez a cikk, a sötétben, éjszaka. Datura nélkül… Amint látjátok majd, minden bekezdés egy- egy szám bennem megfogalmazódott impressziója, ezért a teljes lemezt meg tudjátok hallgatni, ha akarjátok.

A Kickstarterre feltöltött videó

Darkwave

Ül az ördög az orgonánál. Vér zseléből vagy gumiból készült dobjaikat ütik a sátán dobosai. Folyik szépen lassan a Styx, eveznek a rabszolgák, Hádész a hajó orrában áll, a matt fekete vízből kihallatszik az elkárhozott lelkek nyavalygása, sóhajtozása. A végeláthatatlanul nagy pokolban visszhangzik a gyászmenet szemléje. Bálnaszerű ősszörnyek kísérik a csónakot. Csak az üresség szemlélteti ennek a sötét helynek a méretét, mégis annyira bezártnak érzem magam, hogy a méretei még inkább aggasztanak, azt sugallják, nekem is van még helyem itt, ne aggódjak, be fogok férni.

Soundtrack

Pink Floyd-szerű kalapácshadsereg menetel. A hangosbeszélőbe a romlott világ teljhatalmú ura kiabálja évértékelő beszédét. Gonosz vigyorral fejezi be opusát a nagyúr. A nép őrjöng, éljenez. Eltelt még egy év, teljesítették a normát, szolgáltatták a pokolnak az előírt mennyiségű lelket. Hádész boldog lehet és megkíméli azokat, akik engedelmeskednek neki és szolgálják célját.

Count Chokulous

A bűnös főváros legpuccosabb szórakozóhelyén az alvilág urai és földi szolgáik bibircsókos, kövér feleségeikkel ünnepelnek. Költik a bányákban éhező, gürcölő, halálra ítélt emberek pénzét. Ők mind eladták a lelküket az előreláthatóan véges és nyomorult életükért cserébe. A nagyfőnök pohárköszöntőt mond, az ital a síró gyerekek könnyeiből és szüleik véres izzadságából készül. Nagy morajlással nyílik meg a padló, felcsap belőle a pokol tüze és jéghideg szele. Körbetáncolják az egybegyűltek. Ha majd a zenészek fáradtságukban kimúlnak a színpadon, a pokol kapuja bezárul, hazamennek a mulatók.

Datura

Egy bányában járunk, veszett kutyaként ugató őrök hangjára törik a szenet a feketére festett bányászok. Szemükből patakzó könny mos végtelen árkot arcukra. Asszonyaik reménytelen elkeseredésükben a bejáratnál bőgnek, jajveszékelésük a bánya alagútjaiban visszhangzik. Csillék végtelen sora fut a sötétségbe, majd a fénybe, némelyikből kilóg egy- egy kar vagy véres láb. Az asszonyok sírnak, tudják, sosem derül ki, az ő férjük meghalt- e már. Csepegő könnyük tócsában áll lábuk előtt, minden csepp fodrokat indít a szélek felé. Játszanak a hullámok a könnytengerben.

Skerik, John Medeski, Adam Deitch

Skerik, John Medeski, Adam Deitch

Scars

Felkelésre készül a meggyötört, de határozott fiatal lázadók csoportja egy sötét kis utcában. Felhevült beszélgetés folyik a stratégiáról. Hisznek, remélnek, nem csinálják ezt tovább. Ha belehalnak is megpróbálják megdönteni a rendszert. Megzavarják őket, szemrebbenés alatt szétszélednek és rohannak a sikátorokon keresztül szanaszét, mint szürke higanygolyócskák a parketten. Szép lassan mind eltűnnek egy- egy ajtó mögött vagy repedésben. Üldözőik lemaradnak, de a szirénák hangja (5:55) néha utoléri az eszeveszett iramban szaladó srácot. Lőnek is, és akit eltalálnak, azt ordítva küldik a túlvilágra.

Hell Bass

A gyárban sürgő emberek egyen munkaruhában irányítják a futószalagokat és gépeket. Ha valamelyiket elkapja a szíj vagy becsípi egy masina, érte jönnek, kiszedik ronccsá görbített testét a szerkezetből, villámgyorsan törölnek egyet a fogaskerekeken és megy is tovább a munka. Nincs megállás.

Gazzelloni

A Sátántangó tánciskolában az egykori príma balerina táncoltatja tanítványait. Szenvedő arcuk ellenére tökéletesen ugranak, mint kis gazellák. Vérfoltok díszítik a padlót, minden sasszéval még több kis vörös lábnyom. A grand finálét a tanárnő repüli és forogja. Taps.

Shmeeans Kuti

Egyik felhőkarcoló pincéjében illegális bulit tart az a társaság, amelynek tagjai, úgy döntöttek, rosszabb már úgy sem lehet, kínozni ennél jobban nem tudják már őket, meghalni meg csak jó lenne, szóval, ha le is buknak, ennél reménytelenebb és embertelenebb már nem lehet az élet, legalább élvezzék. Nem derül ki, elkapják-e ma este őket, beköpi- e őket a beépített kém vagy új napra ébredhetnek holnap.

Végkövetkeztetés: Az album, bár viszonylag sötét, lehetne sokkal inkább az is. A zene jó, a három zenész ügyesen használja a rendelkezésére álló óriási eszköztárat, afrokubántól elektronikus zenei elemekig minden megtalálható benne. Kíváncsian várom a következő anyagukat.

Addendum: Azért lett a cikk címe az, ami, mert a lemez nagyon sok mozzanata emlékeztet az 1927- es Metropolis című német filmre, szerintem akár soundtrackje is lehetne. Ha láttátok, biztos vagyok benne, hogy felismeritek, ha nem, akkor melegen ajánlom.

A Datura című szám ebben a műsorban kapott helyet:

 

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum