Utazás két ébrenlét között

Wassily Kandinsky - Composition VIII

Wassily Kandinsky – Composition VIII

Kik ők? Eszembe jut róluk a Poirot-betétdal, a Porcupine Tree On the sunday of life című lemeze, a Hidden Orchestra (róluk itt olvashattok egy cikket), Yonderboi People always talk about the weatherje, a Muse és az Indulj el egy úton… kezdetű népdal. Wassily Kandinskytől, huszadik századi orosz festőtől és filozófustól kölcsönözték a nevüket.

Hát a The Kandinsky Effect. Egy párizsi- New York-i banda. A cikk legújabb lemezükről, a pár hete megjelent Somnambulistról szól. Nem tudom, követitek- e a Jazzmenet című műsorom az Erdély FM- en, minden esetre két hete ez az album indította el a legújabb tematikus adást a Jazzmeneten belül, az ExperiJazz Szerdát. Minden szerdán a Metrognóm után kísérleti jazzt hozok, így egészítve ki az idősávom előtt elhangzó más kísérleti zenéket. Nem mellesleg Polifoam ötlete volt a tematikus műsor, és úgy tűnik, bevált.

Colpalchi Distress Signal

A zene egy nyelv. Legalább is én ezt a következtetést vonnám le az első számbeli fura recsegések alapján. Olyan, mintha egy beszélt szöveg lenne, valamilyen kódolt nyelven. Morzéhez hasonlítható mondjuk és hangsúlyozza a ritmus fontosságát valamint a használt eszközök másodlagosságát. Repetitív, de a szaxofon egyre inkább kibontakozik, épül a szám, majd meglepően hirtelen lesz vége, de szinte észrevehetetlenül, hisz kezdődik is a második a szaxofon bekiabálásával. Progresszív basszus és földön túli szaxofon kombója ez, és egy kozmikus álomképet fest futurisztikus hangeffektejivel. Túlműködő fúziós reaktorok és félig mechanikus elektromosan táplált angolnák hangját idéző nagyon furcsa zene.

A téma gyönyörű és mégis olyan, még a legmagasabb kulminációknál is, mintha vissza lenne fogva – talán az álom fekete- fehérsége által korlátozva vagy a félig alvó agy képességeinek határai közé szorítva.

The Kandinsky Effect - Warren Walker, Gael Petrina, Caleb Dolister

The Kandinsky Effect – Warren Walker, Gael Petrina, Caleb Dolister

A következő számokban találkozunk igencsak klasszikus építésű jazzalapokra adagolt hiphoppal (Loop) és szaxofoncserével szám közben (Flips).

Annabelle Chases a bug

Az Annabelle Chases a bug című dalban éreztem először, de aztán később is sokszor, hogy valami nagyon francia van a zenében. A Poirot- sorozat betétdalát jutatta eszembe ez a misztikus, végtelenül nagy és üres termet idéző hangzás. Hátborzongató néha.

A szaxofonista nagyon profin játszik a visszhanggal a Trits című számban, a lefogott hangok nem veszítik el szerepüket rögtön a megszólalás után, hanem rájuk épül mindig a következő ütem. Itt jutott eszembe a Porcupine Tree, amit biztos ismertek. A nyílt és egyszerű de mély hangzás valószínűleg az, ami miatt ezt húzta elő a zenés fiókomból.

Felépíteni egy számot, azt mindenképp tudnak – türelmes és visszafogott, mintha remélné közben, ha mondjuk egy improvizációról lenne szó, hogy a benntartott érzelem, mondanivaló felerősödve tör elő a semmiből- száműzetéséből. Könyörgő, bűnbánó és megint nagyon francia.

The Kandinsky Effect

The Kandinsky Effect

Nekem valahogy sikerült egyre inkább a basszusra figyelni az album hallgatása közben, nagyon sok helyen egészen áttevődik a hangsúly, és mekkora klasszikus fílinggel, (és itt egy rövid kitérő, Al Di Meola játszik augusztus 15-én, a színháztéren a Harmonia Cordis Nemzetközi Klasszikus Gitárfesztiválon. Írjátok be a naplótokba!)  valami spanyol vagy portugál dallammal indít a basszus. Harmóniák :D:D:D:D. A kedvenceim.

A Taghzout című szám 50. másodpercénél a lemez eddigi legnagyobb napsütéses, felhőátszakítós, reményteli örömkiáltását hallhatjuk, majd újra 3 perc környékén. Határozott, céltudatos – funkos. Erőt sugároz, kitart, harcol a szaxofon. Itt volt nagyon Hidden Orchestrás nekem, ha gondoljátok olvassatok bele a cikkbe, amit róluk írtam vagy hallgassatok bele, ha nem is találtok hasonlóságot, akkor is mindenképp érdemes.

Persze sokat utalgatok, de annyira jól ragadták meg dolgokat és dolgozták ki őket, hogy mindenből belekerült a legjobb. És itt nem azt akarom mondani, hogy lopott az anyag vagy az ötlet. Csak teljesen kidolgozott, kész.

The Kandinsky Effect - Somnambulist (2015)

The Kandinsky Effect – Somnambulist (2015)

Nagyon tetszik a basszus, vagy ezt már mondtam? Tökéletesen kiegészíti a szaxofont, és bőven elég ez a két hangszer. Egy nagyon összeszokott trio érzését keltik az összhang miatt, tanítani lehetne ezt a zenét.

Muji

Szép keretbe zárja az egészet az utolsó szám, megint morzészerű telefonhívást hallunk, talán most érkezett el a címzetthez/fogadóhoz az üzenet, amit küldött a feladó az első számban. Amit pedig ezidáig hallottunk az az információ útja. Át a megmagyarázhatatlan és váratlan helyzeteken, át mindenen, amit az ember félig alvó agya össze tud dobni az elalvástól az ébredésig. Muse- os kicsit nekem.

Kár, hogy vége az albumnak, én nagyon hallgattam volna még.

Bár az álomképszerűség nekem nincs jelen végig, a lemez címéből az ‘ambulist’ rész vagyis az, ami a mozgást/ járást jelenti az alvajárásból mindenképp jellemző. Nagyon kemény haladás van. Folyton sodor magával. Vezetős-autós zene. És bárcsak lenne tovább…

Csak az érdekesség kedvéért itt egy videó, amiben Wassily Kandinsky festménye animálva lüktet a zenekar egyik korábbi albumán szereplő számra.

Az albumot meghallgathatjátok teljes terjedelmében úgy, ahogy Jazzmenetben volt, az én rövid kis kommentárommal az http://erdelyfm.ro/podcasts/ oldalon. Jazzmenet fül alatt keressétek a február 18-i adást.

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum