Jazz és brutalitás

schnellertollermeier - X (2015)

schnellertollermeier – X (2015)

Az igaz, hogy nem igazán volt eddig az én tisztem jazz-zenékről írni  ehhez a szakavatott emberünk Szabó Peti kollégánk , de nagyon örültem, amikor kérésemre átpasszolta nekem a feladatot, hogy írjak egy cikket 2015 első felének minden bizonnyal legőrültebb és egyben legzseniálisabb jazzlemezéről. Az avantgárd jazzért amúgy is megőrülök (jó értelemben, persze), de ilyesfajta zabolátlanságot, amely nem kis tudással párosul, még ebben a műfajban is ritkábban hallani. Hölgyeim, uraim, ők a Schnellertollermeier!


A magukat brutal jazznek aposztrofáló svájci zenekar tagjai Andi Schnellmann (basszusgitár), Manuel Troller (igen, összesen két ‘r’-rel!) (gitár) és David Meier (dob). 2006-ban ültek össze először azzal a közös vággyal, hogy olyan zenét kreáljanak, amelyben a hangszerek szerves egészet alkotnak egymással, ugyanakkor minden elemnek megvan a maga sajátos, jól körülhatárolt funkciója, fontossága. Ezen felül, mivel nem csak jazz-rajongók, hanem mindenféle zenét össze-vissza hallgatnak a punktól a Mr. Bungle-ig, elhatározták, hogy beleépítik zenéjükbe ezeket a hatásokat is. Így született meg a Schnellertollermeier. Ezt a két alapgondolatot, az évek során újra és újra átfogalmazták az egyes kiadványaikban, miközben lassacskán kiveszett zenéjükből a konkrét jazz-hatás (a debütálló Holz (2006) albumukon pl. még rendesen vannak klasszikusabb felépítésű nótácskák is).

Az X-en már csak nyomokban (inkább attitűdben) hallhatóak ki a jazz gyökerek, soha korábban nem tapasztalhatóan előtérbe kerültek a math-, art- és punk rock hatások. Amúgy a pofátlanul fiatal tagok egytől-egyig híres zenészek a svájci és európai jazzerek között, mindegyikük rengeteg zenésszel muzsikált már együtt az élete során.

Az anyag elég sokáig készült. 2013-ben fogott neki a csapat, s bár kétlem, hogy megfeszített munkában dolgoztak rajta, azért hallatszik a végeredményen, hogy egyetlen rendesen átgondolt, végigírt folyamatról van szó, nem pusztán egymásután pakolt dalokról. Minden számnak megvan a saját formája, első hallásra nem is igazán lehet számítani fogódzókra. Sokkal inkább úgy kell hallgatni, mintha egy kortárs komolyzenei műről lenne szó – kell hagyni, hogy meglepjen! Ez különösen igaz az első trackre, a címadó X-re, amely önmagában egy 20+ perces mű, érezhetően többtételes monstrum (ebből sajnos csak azt a tételt áll módunkban belinkelni, amely a műsorban is elhangzott, és amely egyébként utolsó trackként az albumon is rajta van).

schnellertollermeier

Schnellertollermeier (b-j): Andi Schnellmann, David Meier, Manuel Troller

Ez után a minden kompromisszumot nélkülöző mű után már jóval rövidebb, ám nem kevésbé érdekes trackek következnek.

Mindjárt a második (Backyard Lipstick) egy alig két perces, relatív nyugalmasabb, fület pihentető szám, amely gyakorlatilag egyetlen, felhangokkal tilinkószerűen babráló témából áll. Semmi extra magamutogatás, szerintem részben pihenőtracknek rakták be másodiknak. De jól is esik, ami azt illeti. Amúgy ezen kívül, mint amilyen a Blackyard Lipstickben is hallható, még rengeteg olyan hangzásba botlunk az album során, amiket el nem lehet képzelni, hogy élőben hárman miként tudnak megszólaltatni, ám ez legyen másodlagos szempont, mivel igazából nem ez számít.

Egy újabb avantgárd őrület a Riot című gyönyörűség, amely jelenleg a személyes kedvencem az albumról. Talán ez a leginkább rock/metal orientált szerzemény az X-en, egyben a legviccesebb is, elképesztően sok zenei poénnal.

Az ezt követő Sing for Me ismét egy nyugisabb hangvételű mű. A vonóval megszólaltatott gitár már nem újdonság, de a dobos által (valszeg ugyancsak vonóval megszólaltatott) éles hangeffektusok már eléggé újdonságnak számítanak.

Nagyon jól felépített zenei folyamat, ami ugyancsak jól van elhelyezve az albumon, ugyanis utána ismét jön nagy csinnadrattával a matekóra, Massacre du Printemps címmel. Utolsó előtti mozzanatként  még egyszer felpörög a zenekar kereke, de ezúttal egy 5 perc 29 másodperces hosszú crescendóval. A számot roppant ötletesen, egyszerűen  ///\\\/// – nek nevezték el (igen, pontosan így, hogy  ///\\\///). Egy biztos, David Meier kíméletlen dobpergetése után már nem igazán lehet hangosabb egy ilyen zenekar.

A szám legvégén, múló emlékképként  visszatér pár másodperce az első téma, és ezzel eredetileg véget is ér a tulajdonképpeni album. Tökéletes zárás lehetne ez is, ám bónuszként megkapjuk még egyszer az X első tételét, nehogy elfelejtsük, mekkora zenészek is ezek a svájci őrültek.

Azt hiszem, ezzel a kiadvánnyal máris borítékolom magamnak az egyik év végi toplistás albumomat.

10/10

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum