Avantgárd dildózer

Janek Schaefer

Janek Schaefer

Feltaláló, építész, dj, producer, hangmérnök, hangszobrász stb. Hogyha létezik élő legenda az avantgárd kísérleti underground világában, akkor Janek Schaeferel kezdődik a sor. Többnyire egyedi és különleges zenészeket mutatunk be a műsorban és a blogon is egyaránt, akikről majdnem minden esetben elmondható, hogy saját stílusukban valami maradandót és rendkívülit alkottak, természetesen mindezt szuperlatívuszokban, ami a blog szerzőinek zene iránti elkötelezettségéből fakad. Ezért bocsi az egész banda nevében. Most is egy hasonszőrű óda következik.

Schaefer a valóságból táplálkozva alkotja meg a saját absztrakt zenei világát: kortárs, fura, utópikus vagy épp hagyományos. Ennek a zenének műfajba sorolása majdnem lehetetlen és teljes mértékben fölösleges, mivel minden lemez mögött egy teljesen más koncepció, élethelyzet vagy érzés rejtőzik, ami azért különbözteti meg Janek kiadott munkáit, mert mindet különböző módon állítja elő.
Már fiatal korában megszállottja volt a zajoknak és a mögöttük, bennük rejlő zeneiségnek. Aztán építészeti egyetemen kötött ki, egyetemista évei alatt alkotta meg a legmaradandóbb és formabontóbb projektjét: egy Self Storage című csoportos kiállításra, amelynek Brian Eno és Laurie Anderson volt többek között a kurátora, elküldött postán egy kazettás hangfelvevőt, ami az utazás alatt vételezte az érzékelhetőbb és hangosabb hangforrásokat (pl. a postai alkalmazottak kora reggeli káromkodásait), így a 15 órás utazásból lett 72 percnyi hanganyag. A „csomag” érkeztekor vált kész alkotássá, rögtön a kiállítás részévé vált, majd limitált változatban kiadták Recorded Delivery címmel. Brian Eno elmondása szerint a valaha megalkotott egyik legszellemesebb és legérdekesebb kísérlet a sound-art területén.

Ez a munka alapozta meg valójában Schaefer zenei karrierjét, amely fáradhatatlanul a mikro- és makrohangok tanulmányozásából, természetüknek megismeréséből áll. Idővel a legelismertebb kortárs Musique concrete-alkotóvá nőtte ki magát, létrehozva saját stúdióját és kiadóját az audiOh!Recordingsot.
Hangkísérletei során építette meg a tri-fonikus lemezlejátszót, aminek három fejével egy időben tudja a felvett hangokat három féle módon manipulálni.Ez a kísérlete bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is, mint a világ legsokoldalúbb zenelejátszója.

Schaefer és a tri-fonikus lejátszó

Schaefer és a tri-fonikus lejátszó

Mindehhez az apadhatatlan kíváncsisághoz és kreativitáshoz még hozzáadódnak a különleges field recording technikák. Ezzel az eszköztárral elméletileg minden létrehozható, amit kortárs hangkísérlet alatt értünk. Nem mellékes, ahogyan az elején is említettem, a koncepcionális gondolkodása Schaefernek, ami minden munkájának alapját képezi. Egyik legjellegzetesebb munkáját, az Extended Play című hanginstallációt első gyermekének születése inspirálta, azaz a történet ennél természetesen érdekesebb. Párhuzamot vont a modern londoni kényelemben és biztonságban szülő anya és saját édesanyja között, aki közvetlen veszélyeknek kitéve a varsói bizonytalan, harsány világban szülte meg fiát. Alapul egy második világháborús lengyel katonadal szolgált, amelyből írt egy 10 perces kamarazenei művet csellóra, zongorára és hegedűre. Ezt bakelit lemezekre felvette és a térben elhelyezett háromszor három számú lejátszón lejátszotta. A lejátszókra mozgásérzékelőt szerelt, amelyek leállították és elindították a felvételt, valahányszor egy látogató elsétált mellettük. Az eredmény ép ésszel felfoghatatlan, mert valójában a mű ötször született újra, míg véget ért: átírás, vételezés, lejátszás, a lejátszás megszakításaival létrejövő, időeltolódásokból születő végeredmény, majd mindennek az albumra szerkesztése, ami megint egy külön história, ugyanis szerette volna, hogyha a felvétel minél hitelesebben tükrözte volna az installáció és élő performansz jellegét.

Az Extended Play performansz

Az Extended Play performansz

Janek Schaefer – Vinyl Cello Duo

Az album öt dalt tartalmaz: a hangszereket egyenként, amint a lejátszott anyag folyton meg-meg szakad, az egész performansz hanganyagát egészben Acoustic Ensemble címmel, amely a legjellegzetesebb tétel az albumon, abból kifolyólag, hogy gyakorlatilag a látogatók szabták meg az elemek egyenkénti hosszát és eltolódását, létrehozva egy teljesen új végterméket (így lett a mű 24 perc hosszú). A végére felvett és összevágott néhány rádiós zajforrást és kódolt üzenetet, ami egyenes utalás a Conet Projectre, ezzel húzva alá a koncepció üzenetét.

Janek Schaefer – Acoustic Ensemble

Lassan regényt lehetne írni a teljes munkásságáról, de hadd említsek még meg kettőt, egészen röviden:
Philip Jack avantgárd lemezlovassal közösen felvett hanganyaguk, a Songs for Europe két hatalmas történelmi erőt állít egymással szembe és egymás mellé. Athén és Isztambul múltját és jelenét különböző, a helyszínen felvett hangokból, archív zenei részletekből tették össze, természetesen lemezlejátszókon. Schaefer drónos világa és Phil őrült dj-technikája domborítja ki a több évszázados vérfolyót, két birodalom tündöklését, bukását, múltját és jelenét. Kihagyhatatlan.

Charlemagne Palestine-t már ismerhetitek a műsorból és a blogról is. Kettejük zenei filozófiájának találkozása önmagáért beszél úgy gondolom.

Egy kísérleti zenei génpörkölt – így tudnám leginkább jellemezni Schaefer munkáját.
Félkegyelmű zeneprosti. Így éreztem magam, amikor lemaradtam az október 4-i pesti fellépéséről.
Ja, és egy érdekes felfedezés: Janek Schaefer a Transindex portugáliai képriportjában.

Az aktuális műsor zenéiből készült mix:

A Theory of Loneliness by Metrognóm on Mixcloud

Hozzászólás

  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum